A PFB-OmszkiUltra100 Sallai Zsuzsi emlékversenyen futottam a múlt hét szombaton, nagyjából végig esőben.... Az előrejelzés szerint már tudtuk, hogy fog esni, de kora délután már nem kellett volna esnie... Ehelyett kb. 10 perc megszakítással újra eleredt. Ha kertész lennék azt mondanám, hogy olyan "jó kis áztató eső" volt. Futóként inkább a "jó kis" - t nem tenném hozzá. Kicsit később elállt aztán az eső és késő délután már nem esett. Persze szél is volt egyes szakaszokon, ami szintén nem esett annyira jól. Röviden: nem volt ideális futóidő... Nem tudom hányszor tűztem újra a rajtszámot amire stabil lett... totálisan szétázott... (Eldugni nem volt szabad, látható helyen kellett lennie.) Ez a végső forma már olyan fix volt, hogy bírta volna még tovább is...

A várható időjárás miatt reggel jól megfürödtem Sudokremben, ahogy ilyenkor illik és egy-két apró kidörzsölődésen kívül (amit csak a zuhany alatt vettem észre ) megúsztam a napot malőrök nélkül.

A versenyen 59 kört kellett futni az Omszki-tó körül. Tudjátok nekem a körözés nem okoz gondot, szeretek "pörögni"...

Egyedül, segítség nélkül voltam a versenyen, szokás szerint a férjem elvitt, majd ő elment madarászni, én meg futottam. Ez már nálunk évek óta így müködik, mindenki azt csinálja, amit szeret.

Volt egy tervem, hogy szeretném 7 alattira behozni az átlagtempót, ami nagyon szépen sikerült! Viszont ha a frissítésem 7-8 óra után is jól működne, nem esett volna be a tempó a végére. De rajta vagyok a tökéletesítésen! Egy biztos most jobb volt, mint ősszel a 12 óráson (ahol szintén 100kmt futottam), és így több mint fél órát javítottam a 100km-es időmön. Fogalmazhatunk úgyis, hogy, hogy 100 km-és PB , és ez is egy új kifejezés a szótáramban.... Ha az ember egyszer ultrázásra adja fejét, érdekes kifejezések kerülnek a szótárába, amiket addig el sem tudott képzelni, hogy elhagyják majd a száját valaha is.

Sok kedves ismerőssel találkoztam a versenyen, köszönöm a szurkolást, annyira jólesett!

Az is egy tervem volt, hogy most belesétálás nélkül fussak ezen a versemen, és ez is sikerült. Csak vízért és kóláért álltam meg. "Ödönnel" egyetlen meccsünk volt: ő minden áron sétálni akart... Eltartott neki egy darabig, amíg rájött, hogy nem fogok!

Összességében egy nagyon nehéz versenyen vagyok túl, testileg jobban megviselt, mint eddig bármi, és ehhez nyilván az idójárásnak volt köze. De az eredmény még számomra is hihetetlen!! Ezzel az idővel a versenyt női 6.-ként zártam.

Köszönöm Valu Tibor a felkészítést és a támogatást, a Mozaik Med közösségnek, ismerőseimnek, családomnak a szurkolást, a biztató szavakat, a támogatást! Éreztem a pályán a pozitív energiáitokat! Nagyon sokat segített!

Szívből gratulálunk Edit! Büszkék vagyunk rád!