A mai nap megmarad az emlékeimben. Lefutottam az első maratonomat.

Az időjárás nem kedvezett nekünk, rettentő erős szélben futottunk, főleg a második 21-et, gyakorlatilag szembeszél volt. A hideg nem jelentett problémát, legalább nem izzadtam annyira. A célomat teljesítettem, 4 órán belül sikerült megtennem a távot.

Sokan mondják, hogy a maraton fáj. Nekem nem a fájdalom volt a problémám. Az utolsó fél órában a gondolataim voltak kettősek. Leginkább megálltam volna, a szervezetem jelzett, hogy ezt így nem kéne tovább. Dehát miért állnál meg, ha már túl vagy a táv legnagyobb részén? Ez a dilemma sajnos nem olyan egyszerű, amikor minden egyes lépésnél érzed, hogy teljesen kimerült vagy. Utólag persze könnyű lenne dönteni...

Összességében elmondhatom, hogy a több hónapos felkészülés meghozta a gyümölcsét. Ami viszont tanulság, hogy arra nem lehet felkészülni, hogy az elmédet hogy fogod majd irányítani. Szerintem ez a legnehezebb, ebből is tanultam.

Peti akaraterejét mi sem mutatja jobban mint, hogy teljes életmódváltás után (több, mint 25 kg fogyott) futotta le élete első maratonját. Így tovább Peti!

Büszkék vagyunk rád!